A nemes rózsabokrokat általában faiskolában szemzik vadrózsa alanyba, és ebből nevelik fel a rózsatövet.

Legkedvesebb rózsafajtáinkat házilag is szaporíthatjuk dugványozással. Ennek az ideje június végén, a fő virágzási időszak befejeztével kezdődik.

Dugványozásra olyan hajtást válasszunk ki, amelynek a csúcsán már virág nyílott. A hajtás végéből készítsünk 15-20 cm hosszúságú csúcsdugványt oly módon, hogy a dugvány alján 10 cm-es levéltelen hajtásrész legyen.

Igen jól gyökeresednek az ún. talpas dugványok, amelyeket úgy készítünk, hogy a vastagabb ágból is maradjon a dugványon egy darabka.

A dugványt tápdús, homokos vagy perlites földbe, cserépbe ültetjük, majd a földet alaposan átnedvesítjük.

A cserepet ajánlatos félárnyékos helyen a kert talajába süllyeszteni, hogy ezzel is biztosítsuk a meggyökeresedéshez szükséges egyenletes hőmérsékletet és talajnedvességet. A hajtásokat befőttesüveggel takarjuk le, hogy párologtatásukat mérsékeljük.

Öt-hat hét múlva megindul a gyökérképződés és utána a hajtásnövekedés. Ekkor már levehetjük a üvegtakarást, de ezután se feledkezzünk meg a dugvány rendszeres öntözéséről, mert akár egyszeri kiszáradás is az elpusztulását okozhatja.

Őszig a dugványok annyira megerősödnek, hogy ki lehet ültetni őket a kertbe, szabadföldbe. Persze a szokásos téli takarást fokozott gondossággal kell elvégezni, mert a gyenge gyökerek egyelőre még fagyérzékenyek.

A dugványról nevelt rózsatövek a mi átlagos teleinket jól elviselik.